Hosszú évekig nagy épületeket építettek, az épületoszlopok között lenyűgöző fesztávolsággal, anélkül, hogy pontosan kiszámolták volna, mekkora terhelést kell az oszlopoknak, a falaknak és a támpilléreknek támogatniuk. Az épületre nehezedő terhelés összetett számítás, amely figyelembe veszi a tető és az esetleges hó súlyát, az oszlopok méretét és távolságát, az épületelemek merevedését, valamint a modern időkben a szélterheléseket és a szeizmikus erőket.
Olvastam, hogy a gótikus székesegyházak építészei nem voltak képesek pontosan kiszámolni az adott terv támogatásához szükséges oszlopok és támpillérek méretét és számát. Geometria, ökölszabályok és korábbi tapasztalatok alapján dolgoztak.
A történelem mely pontján kezdte a matematika kiszámíthatóbbá és bolondbiztosabbá tenni az épülettervezést? Gyanítom, hogy valamikor az algebrai egyenletek helyettesítették a geometriát, és hogy a számítás megjelenése után kezdték megérteni a különféle formák metszeti modulusát, de úgy tűnik, nem találok információt arról, hogy hol és mikor történtek ezek a dolgok. Egy jó válasz rámutat arra, hogy mely matematikai fogalmakat használták először szigorúan a szerkezeti tervezés során, és azt is, hogy milyen figyelemre méltó épületek voltak ennek a formalizáltabb folyamatnak az eredményei.